Folytatjuk a sorozatot Isten Igéjéről. Múlt alkalommal és most is az Ige és a megtérés kapcsolata a téma. Olv. Apcs 17:30-31 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból.

Arról lesz szó, hogy 1. A megtérés Isten parancsa. 2. A megtérés akadályai. 3. A megtérés elmulasztásának a következménye. 4. A megtérés áldása.

1.) A megtérés Isten parancsa

Ezt olvastuk az alapigében: Olv. Apcs 17:30-31. Azért parancsolja, mert Isten szeret, és azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön. Ehhez pedig meg kell térni minden engedetlenségünkből. Olvasunk majd Igéket arról, hogy már a földi életünkben sem mindegy, hogy megtérünk-e vagy nem. De még súlyosabb az, hogy egy napon Isten megítéli a földkerekséget J. Kr. által, és akkor mindenkinek felelnie kell az életéről és cselekedeteiről. Egyeseknek a nagy fehér királyi szék előtt, másoknak a dicsőségének királyi széke előtt a nagy nyomorúság végén, a Gyülekezetnek pedig a Kr. jutalomosztó széke előtt.

Nemcsak a hitetlennek, de annak a hívőnek is, aki eltért az Úrtól, azt parancsolja Isten, hogy térjen meg! Bár az Úr Jézus hívja a bűnösöket a megtérésre, de az Isten, parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek. Mert az elszámoltatás, az ítélet napja bizonyosan eljön.

2.) A megtérés akadályai

Vannak külső akadályok, a Sátán sem akarja, hogy megtérjünk, de a legnagyobb akadály magában az emberben van. Ezek közül felsorolok néhányat, hogy szembesüljünk vele, és tegyük félre ezeket az akadályokat.

(1) Az ember másokra figyel, és a többséget követi. Így volt ez Izrael népével is. Figyelte a többi népet, hogy azok nem engedelmeskednek Istennek, förtelmes bűnökben élnek, bálványimádók, és mégis jól megy a dolguk. Mivel a testüknek, lelküknek az jobban tetszett, inkább azt követték, mint Isten Szavát, Igéjét. Így van ez most is. A világ nagy része istentelen, mégis jól élnek. De a végső ítéletben nem a többség dönt, mint a demokráciában, hanem a feltámadt J. Kr.

Régen olvastam egy kísérletről, ahol azt vizsgálták, hogy az embert mennyire befolyásolja mások véleménye. Egy nagyobb csoporttal megbeszélték, hogy egy piros színű lapot mutat fel a kísérlet vezetője, de mindenki azt mondja, hogy az sárga. De a kísérletben volt egy ember, aki nem tudott erről. Mikor mindenki, vagy 20 ember azt mondta a pirosra, hogy sárga, az az egy ember elbizonytalanodott, nem akart nevetségessé válni, és hiába látta, hogy piros, ő is sárgát mondott.

Tanulság: Ne a többséget kövessük, hanem Isten Igéjét. Ha Ő megtérésre szólít fel, akkor térjünk meg, akkor is, ha mások nem térnek meg, és látszólag mégis jó dolguk van!

(2) Makacs önfejűség. Úgy is mondhatnánk, hogy az ember engedetlen, nem akar megtérni. Mindez az alázat hiánya: Nem akarjuk magunkat alárendelni Istennek, az Ő akaratának. Sedékiás királyról olvassuk 2Krón 36:12-13 És gonoszul cselekedék az Úr előtt, az ő Istene előtt, és nem alázta meg magát Jeremiás próféta előtt, aki az Úr képében szól vala neki. Sőt még Nabukodonozor király ellen is pártot ütött, aki őt az Isten nevére megesküdtette vala, s makaccsá és önfejűvé lett, ahelyett, hogy megtért volna az Úrhoz, Izrael Istenéhez. Mi lett a következménye? Jeruzsálemet felgyújtották. 2Kir 25:7 És Sédékiás fiait saját szeme láttára vágták le; Sédékiás szemeit pedig megvakították, és láncokba verve vitték el őt Babilóniába.

Tanulság: Akarjunk megtérni! Alázzuk meg magunkat, engedelmeskedjünk az Igének! Nehogy makacsok és önfejűek legyünk, ha az Igét halljuk!

(3) Isten türelmének félremagyarázása. Az Úr hosszútűrő, mert szeret. Sokszor figyelmeztet, mielőtt haragja lesújtana. Így volt Jeruzsálemben is. Sokszor szólt Isten a bálványimádásuk miatt, de nem engedelmeskedtek. Többek közt „az ég királynőjének” áldoztak. Egyszer betelt a pohár, és Isten rájuk küldte a babiloni sereget, és mindent elpusztított. Jer 44. r-ből tudjuk, hogy a babiloniak egy kis maradék népet hagytak Júda földjén, akik szorultságukban azt mondták, hogy amíg „az ég királynőjének” áldoztak, addig jó sorsuk volt, de mióta nem áldoznak neki, éheznek és nyomorognak. Elhatározták, hogy folytatják a bálványimádást. Micsoda sötétség! Hogy lehet ennyire félreérteni Isten türelmét?!

Préd 8:11 Mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennük, hogy gonoszt cselekedjenek. Más szóval: Mivel nem hajtják végre mindjárt az ítéletet a gonosz cselekedetek fölött, az emberek teljesen a gonosz cselekvésére adják szívüket.

Tanulság: Az Úr türelme azért van, hogy időt adjon a megtérésre. Nem azért, hogy folytassuk a bűnös életet.

(4) Hamis biztonságérzet. Olv. Jer 7:2-4 Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez! Mi ebben a hazugság? Nem az Úr temploma volt? De, az volt! Akkor mi volt a hazugság? Az, hogy nem az Úrban, hanem a templomban bíztak. Úgy gondolták, a Templom védi meg őket. Olv. Jer 7,8-14. szóltam ti nektek, de nem hallottátok, és kiáltottam nektek, de nem feleltetek: Azért úgy cselekszem e házzal, amely az én nevemről neveztetik, amelyben ti bizakodtok, és e hellyel, amelyet nektek és a ti atyáitoknak adtam, amint Silóval cselekedtem.

Tanulság: Igaz, hogy a hívő ember teste, és a gyülekezet is az Úr temploma, de nehogy hamis biztonságérzetünk legyen! Mert ha nem térünk meg abból, amire az Úr az Ige által rámutat, akkor keményen megítél, mint Izraelt Babilon által.

(5) A megtérés igazi akadálya a hitetlenség. Máté 13:15 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. A hit hallásból van, és ha az ember nem akarja meghallani az Igét, akkor hiába hallja, nem hisz az Igének, nem hisz Istennek. Ez a megátalkodott és megkövéredett szív az elkényeztetett gyerekekre jellemző. Isten gyermekei sok jóban részesülnek, de vigyázzunk, nehogy a szívünk megkövéredjen, és süketekké, vakokká, hitetlenekké váljunk, és ne térjünk meg abból, amire az Ige rámutat!

3.) A megtérés elmulasztásának a következménye

Ne gondoljuk, hogy csak a hitetlenek esetében lesz következménye a megtérés elmaradásának. A hívők életében is következménye lesz. Az igaz, hogy ha a hitetlen nem tér meg, akkor elkárhozik. De a hívőt is megítéli az Úr. Zsid 10:30-31 ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.

Az ószövetség a tanulságunkra íratott meg. Emlékezzünk, hogy sokan nem hitték el, hogy olyan történhet Isten népével, amit a babiloni király tett: A népet leöldöste, sokan éhen haltak, vagy a járvány miatt pusztultak el. Sokat fogságra vittek. A Templomot és Jeruzsálemet lerombolták. 70 évig így is maradt!

Ha az Úr szól hozzánk, halljuk meg! Ha felszólít az Ige, akkor térjünk meg! Pl.:

Hányszor szólt már az Úr, hogy olvassuk és hallgassuk az Igét? Mégsem szánunk rá elég időt! Lehet, hogy egyszer végleg elveszi ennek a lehetőségét, és többet nem szól. De akkor a sírba szállókhoz leszünk hasonlóvá! Hányszor szólt, hogy az imaéletünk nagyon sekély? Hányszor szólt, hogy túl sokat foglalkozunk a földiekkel, és keveset a mennyeiekkel? Hányszor terhelte már ránk, hogy többet kellene foglalkozni a gyermekeinkkel, szólni nekik az Úr dolgairól, az Igéről?

Hányszor szólt az Úr, hogy szívből bocsássunk meg? Hogy ne terjesszük mások rossz hírét! Hogy ne töltsünk annyi időt az interneten! Hogy ne nézzünk felesleges vagy ártalmas oldalakat! Hogy a gondolataink tiszták legyenek! Hogy segítsünk azon, aki rászorul, akár a családon belül is! Hogy bizonyos kapcsolatokat jobban ápoljunk, viszont a nem tiszta kapcsolatainkat szakítsuk meg! Még lehetne sorolni tovább is, amiből mind ez ideig nem tértünk meg. Az Úr türelmesen vár, de egyszer megfenyít, és legtöbbször azzal, amiben engedetlenek voltunk. Jer 2:19 A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.

Ne nyugtassuk magunkat azzal, hogy más hívő is úgy teszi, ahogy én! Ne éljünk vissza Isten türelmével, hogy a szentencia hamar nem végeztetik el. Ne legyen hamis biztonságérzetünk, hogy hívők vagyunk, gyülekezetbe járunk, szeret az Úr! Ne legyen süket a fülünk és megkövéredett a szívünk!

Sokan kérdezik: Ha Isten szereti az embert, miért engedi mégis az öldöklést, a háborút, az éhezést, a szenvedést, a betegségeket? Miért? Mert a nép elhagyta Őt. Mert bekövetkezik, amit az előbb olvastunk: Jer 2:19. Az ember a maga bűneinek a következményét aratja. Keserves dolog elhagyni Istent, nem félni Őt! És még a bajban sem alázkodik meg sok ember, hanem Istent vádolja!

4.) A megtérés áldása

Ha az ember meghallja az Igét, megalázkodik és megtér, akkor az Úr kész megbocsátani, és kész helyreállítani, megáldani. Nagyon tanulságos, amit Izraelnek ígért. Olv. 5Móz 30:1-6. Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr. 1Sám 7:3 Ha ti teljes szívetekből megtértek az Úrhoz, és csak Neki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a filiszteusok kezéből.

Salamon a Templom felszentelésekor az imájában többet közt azt kérte Istentől, hogy ha Izraelt az engedetlensége miatt az ellenség megveri, ha nem lesz eső, ha éhség, döghalál, sáskajárás, vagy bármilyen csapás éri; ha az ellenség fogságra viszi a népet, de megtér, és a Templom felé fordulva imádkoznak: mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk! –, akkor hallgassa meg őket az Úr a mennyekből. (Ezért könyörgött Dániel is Jeruzsálem felé fordulva.) Milyen kegyelmes az Úr, hogy csak ennyit vár, hogy alázkodjunk meg, és könyörül rajtunk. Nincs oly veszedelem, nincs oly mélység, nincs annyira elrontott élet, hogy ne tudna, vagy ne akarna segíteni. Isten könyörült Ninivén is, amikor megalázkodtak, és a vámszedőn is, amikor így imádkozott: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!

A megtérők megtapasztalják ezt, de megtérés nélkül Isten benne hagy a nyomorúságban. Megtérés nélkül, bűnbánat nélkül hiába imádkozunk!

Befejezés:

A pogány népek hamarabb megtértek Isten Szavára, mint Izrael. Így volt J. Kr. idejében is. Olv. Mát 11,20-24 + 12,41. Legyen ez figyelmeztetés számunkra, a gyermekeink és unokáink, sőt az egész úgynevezett keresztyén nyugat számára! Még egyszer az alapige: Olv. Apcs 17:30-31. Ámen.